Útjelző  V. évfolyam 17. szám   2005 június

A Bihar hegység csodái

     Manapság egyre többet hallunk természeti csapásokról, katasztrófákról (árvíz, földrengés, lavina stb.). A híradókban látott képek vetekednek a legborzasztóbb horrorfilmek fantáziadús kockáival. Mindamellett, hogy ezen természeti csapások nagy részét mi, emberek idéztük elő, nem tudjuk tisztelni, szeretni a természetet. Pedig környezetünknek vannak olyan rejtett (vagy nem rejtett) oldalai, amelyeket embertársaink nagy része nem ismer, vagy nem volt lehetősége megismerni.

   A természetnek nemcsak durva, romboló, ellenséges oldala van, hanem szép, kellemes, szemet gyönyörködtető „mosolya, jóindulata” is.

     Ezen a téren szeretnénk segíteni most induló sorozatunkkal, mely megismerteti Önt, kedves olvasó, szűkebb környezetünk – a Bihar-hegység – szépségeivel, rejtelmeivel. Képzeletbeli útjaink során ismert és kevésbé ismert ösvényeket fogunk taposni, lehet, hogy „kemény szikla fogja horzsolni érzékeny városi bőrünket, sűrű bokrok tüskéi fognak nyomot hagyni testünkön, ruhánkon”. Utazásaink végén – vagy közben – találni fogunk azonban olyan szépségeket, csodákat, melyek feledtetik velünk azt, amit túlhajszolt mindennapjaink bennünk hagynak.

     Azért választottam a Bihar-hegységet kalandozásaink célpontjául (bár nem tartozik a bánsági EKE-sek által legsűrűbben járt túraútvonalai közé), mert az elmúlt évszázad során rengeteg szál kötötte össze az aradi turistaéletet a Nyugati Szigethegység e gyöngy-szemével. Az sem elhanyagolható tény, hogy Arad városához a Bihar a legközelebbi magashegység, így tehát akár egy hétvégén is megtekinthetjük egyes pontjait személygépkocsi segítségével. Vonatos utazást rövid időre nem ajánlok, mert még két napot hozzá kell adni a túra idejéhez, ráadásul autóbuszt vagy autóstoppolást is igénybe kell vennünk, hogy a hegység szívébe jussunk. Kisautós túrázásunk túl drágának tűnhet, de három személy részvéte-lénél már nem haladja meg a költség a vasútét.

   Természetesen eltévedéstől nem kell tarta-nunk, mert ösvényeinket nem fogjuk idegen-vezető nélkül taposni. Erre megfelelő turista-társat találtam CZÁRÁN GYULA személyében.

Siska Szabó Zoltán

 

CZÁRÁN GYULA NYOMDOKAIN

     Egy természetjárónak a Bihar-hegységről szinte azonnal a Csoda-vár, a Szamos-bazár vagy a Galbena-szoros jut eszébe, hiszen ezek a látnivalók a környék legértékesebb ékkövei, híresek mind határainkon innen, mind pedig külföldön. Többé-kevésbé beárnyékolják a környék más látnivalóit, pedig azok is megér-demlik figyelmünket. Mellőzöttségük mit sem ártott szépségüknek, bár Czárán útjai, jelzései, hídlásai mind eltűntek, ezért túránk kicsit kényelmetlenebb lesz, mint egy kitaposott ösvényen, de annál sokkal kalandosabb!

Boga körút

     Mivel a személygépkocsis megközelítést javasoltam, túráink nagy részét – ezt is – eszerint fogom leírni.    

    Az “aszfaltos” útvonal a következő: Arad – Pankota – Borosjenő (Ineu) – Halmágycsúcs (Vârfurile) – Vaskohsziklás (Ştei) – Szedres (Sudrigiu) – Vasaskőfalva (Pietrosa). Aradtól Halmágycsúcsig a 79A jelzésű országos főúton megyünk, majd rátérünk a Nagyvárad–Déva közötti 76-os nemzetközi főútra. Szedres községig 155 km hosszú az út. Innen még 12 km-t kell megtennünk (szintén aszfalton) Vasaskő-falváig. Honctő (Gurahonţ) helységtől igen szép tájakon vezet utunk, lombhullató erdők és napsütötte tisztások váltakoznak, kellemesen hatnak a síksághoz szokott szemünknek. Néha előtűnik jobbra, kelet felé a táj felett őrködő fenséges Nagy-Bihar (Curcubăta Mare ) 1849 m-es csúcsa, rajta a tévétoronnyal.

A Schmidl vízesés

     Vasaskőfalva előtt teljes pompájával tárul elénk a Bihar északi gerince: az Istenek Havasa (Bohodei), a Mezőhavas (Vf.Poieni), a Horgas havas (Gârligaţi). A kéklő távolságon túl csak sejtjük, mi mindent rejtenek a sűrű erdők: megannyi szépséget, melyek oly kedvesek voltak Czáránnak.

     Kellemes érzéseink azon nyomban eltűnnek, amint az első házak után jobbra fordulva beérkezünk Vasaskőfalvára. A falu eredeti hegyi településként igen kedves lehetne, az azt kettészelő Köves-Körössel együtt, ha annak partjait nem lepné el a szemét. Szemét, mely csökönyösen ragaszkodik útvonalainkhoz, egy tapodtat sem hátrálva, állandóan figyelmeztetve bennün-ket arra, hogy hol és kikkel élünk együtt. A patakok partjai – nagy áradások esetén – automatikusan letisztuló szemétlerakó helyek.

     De kövessük tovább a (bal kéz felé eső) patakot, mely kivezet minket a helységből. Az aszfaltnak búcsút mondunk, és halk fohászok közepette kerülgetjük az erdészeti út gödreit. Az úttal párhuzamosan haladó patak (főleg esős időszak után) igazi kanadai jelleget ölt magára. Zúgása figyelmeztet, hogy itt ő az úr, és ezt el is hisszük neki, mivel sok helyen látjuk harapásai nyomát az út szélén.

     A falu után 2 km-re útelágazáshoz érünk. Itt torkollik (balról) az Aló patak vize a Köves-Körösbe. Mi a kék kereszt turista-jelzés mentén folytatjuk utunkat tovább előre. Újabb 3 km után elhagyunk egy jobb oldali utat, mely a Galbena völgyébe vezet.

     A bal oldalon épült Bulz menedékház után előtűnik a Bulz-kő hatalmas tömege. Tőle 400 – 500 m távolságra kettéválik utunk: a jobb oldali (a kék kereszttel) felvisz Pádisra, a bal oldali pedig – a patakon át – a Boga-telepre vezet bennünket. Itt található a Boga menedékház, mely a Bulz-házzal együtt szállást tud biztosítani éjszakára, tavalyi áron kb. 150 000 lejért.

     Elhagyjuk a menedékházat, majd igen csinos hétvégi villák között haladva, 500 m után, az utolsó kereszteződésnél jobbra fordulunk, átkelünk egy hídon (Boga-patak) és kb. 200 méterrel arrébb egy tisztáshoz érünk.  Kitűnő sátorozóhely! Vasaskőfal-vától idáig földúton megtettünk 9-10 km-t.     

     Miután kipihentük az autóút fáradal-mait, esetleg falatoztunk is egyet, nekiveselkedhe-tünk a Boga körút vízeséseit megtekinteni. Mivel Czárán útjai elpusztultak, izgalmas, felfedező jellegű túrára van kilátásunk.

A Gáspár és Menyhárt esések

     A tisztást keleti irányban hagyjuk el a Boga-patak mentén haladva, míg kb. 100-150 m után átkelünk a jobbról lefolyó Bulbuk (Bulbuci)  patakon. Most már ennek a vizét követjük felfelé, folyásirány szerint jobb oldalon, egy széles ösvényen. Ennek végénél, pár száz méter után, átkelünk a patakon, ahol gyenge ösvény és halványpiros pont segít a tájékozódásban. Az indulástól számított 30-40 perc eltelte után már hallani lehet a vízesés zúgását. Még pár lépés és már meg is érkeztünk a Háromkirály-vízesés (Cascada Bulbuci) legalsó részéhez, a Gáspár-eséshez (az elnevezések Czárántól származnak). A víz az áthajló szikláról függönyként hull a mélybe, akár mögé is bújhatunk, mert “megússzuk szárazon”. Csodálatos élmény a vízesés alatt eltölteni pár percet! Innen átmegyünk a patak jobb oldalára, és ahogy lehet, egyre feljebb, ahol előtűnik a vízesés középső (Menyhárt), majd legfelső (Boldizsár) része is. Czárán kalauzában (Kalauz a Biharfüredi kirándulásokra) szerepel egy hely, ahonnan belátható a vízesés mindhárom része, de bevallom, én nem találtam meg. Valószínű, hogy azóta évszázados fák takarják a Czárán által említett kilátókat.     

     A vízesést elhagyva balra kanyarodunk, most már enyhébb emelkedőn haladva. Csak arra kell figyelnünk, hogy tartsuk a keleti irányt (mert itt már nincs sem jelzés, sem ösvény), míg jobb felől feltűnnek a Mataringa-bérc meredek mészkősziklái. Párhuzamosan velük tovább megyünk addig, amíg baloldalt felbukkan egy vízmosás, egy völgy felső része (száraz időben ne számítsunk vízre!). A vízeséstől idáig még 40 - 50 perc telt el.

     Innen már egyszerűbb a dolgunk, ugyanis nincs más tennivalónk, mint lefelé haladni a völgy medrében, amíg elérjük az Osel (Schmidl)-szakadék felső peremét. Tovább-haladni csak a mederből kimászva bal felé tudunk (a szakadék nem járható!); igen meredek, esős időben csúszós úton lefelé haladunk, félóra alatt érkezünk meg a már ismerős Boga-patak partjára. Czárán kiépítette az Osel (Schmidl)-szakadék egy részét, hogy láthatóvá tegye, de ennek ma már nyomai sem találhatók meg. Kárpótlásul lefelé

 menetben be lehet pillantani az ördögi szakadékba.

     Leérve végül a Boga vizéhez, tegyünk még pár lépést jobb felé, hogy megpillantsuk a fenséges Osel-vízesést, jobb oldalán egy szik-lafülkével. Czárán Schmidl-esésnek nevezte, a híres XIX. századi geológus emlékére. Aki nem fáradt el eddig a barangolásban, az követheti a patak folyását felfelé, egészen a forrásig, a Boga vízkeletig, mely a Boga-várban van.

    Szédítően magas sziklafalak amfi-teátrumszerűen vesznek körbe minket. Visszafelé a patak partján kb. 1 óra alatt újra az autónknál lehetünk. Az egész körút időtartama nem haladja meg az 5 órát.        

     Aradra visszatérni ugyanazon az úton lehet, amelyiken jöttünk, vagy Belényes–Szalonta–Arad útvonalon. A távolság mindkét esetben ugyanaz.

(S.Sz.Z.)

 

2005 április 1. és június 30 közötti EKE túrák, kirándulások és rendezvények

 

Czirbusz Géza

(1853 – 1922)

A Czarkun – I.

 

Éjjel a Czarkun - A Czarku tetején – Kőmező

 

     Az oláhok tüzet gyújtanak, mire a közeli sztinák kutyái mind felénk csaholnak. Mi azonban vigan költjük el estebédünket, beburko­lózunk plaidünkbe, sipkát húzunk fejünkre, pokrócot teszünk a lábunkra és a fenyőgalyakon vetjük meg ágyunkat. Én csak úgy hajnali 2 óra fele birtam elaludni, addig a szél süvöltését, a kutyák ugatását hallgattam. A szél egész éjjel egyre változtatta irányát és felénk hajtotta a füstöt. Fenn a hegytetőkön ugyanis délkeleti szél fütyült, mint azt elutazásunk előtt előre megjövendöltem, de lenn a hegy oldalában úgy látszik a völgy és a hegyi szél viaskodása okozta a szélnek minduntalan változását. Az ég csillagtalan szürkeségben borult felettünk, de azért felhőnek nyomát sem lehetett észrevenni. A zoogeográfusok számára megjegyzem, hogy egyetlen egyszer hallottam az éjjel bagoly­kiáltást és hogy a tüzet különösen a farkasok távoltartására csináltuk.

     Hajnali 4 órakor már talpon voltünk, 5-kor megint lóra ültünk és, fél nyolcra felértünk a Czarku tetejére. Kegyetlen szél fújt keletről, amely fölfelé menet egyre erősbödött, “0n the highest muntaians there is the higest wind!” Alig értünk a Czarku gerincére, mind­járt a Bisztra katlanvölgyét láttuk lábunk alatt délnyugat felől, végében a Muntye Mik hatalmas derekát egész hosszában. Nyakig van lomb és fenyőerdőkben, de teteje bokortalan pojána, mint a többi havasnál. Ilyen külsejű a Gugu, Musár, Bránul, Bajk és a Muntye Miknek ugyanegy földrajzi szelességén dalmakodó társa, a Galbán. Ebben élesen különböznek a Retyezát hegyeitől, melyeknek nemcsak tetejük, hanem sokhelyt oldaluk is kopasz szikla, a Czarkunak ellenben a legmagasabb pontja, a Kalyan 2196 méternél is gyöpös, habár kövek és gödrök lappanganak a gyeptakaró alatt, miként a Hoverlán. Gyöpség borítja a Bisztra katlanját is. Aki nem szédül, keskeny hegyi ösvényen szépen besétálhat a "feneketlenségbe”, jobb azonban mindenütt a Czarkunak a Katlanvölgyek körül kanyargó palás gerincét követni és délről felkerülni a hátára.

     Minthogy a Kalyan csak 6 méterrel magasabb a térképen háromszöggel és fenn a hegyen kőrakással megjelölt oromnál s mindkettőt jobbról és balról, nyugatról és keletről katlanvölgyek fognak körül; a kilátást illetőleg elég a déli névtelen kilátó pontnál megállapodni, innen is jól láthatjuk egész kifejlődésében a Czarku kalyannak v.i. lóhavasnak nevezett északi nyúlványát nyugati hatalmas patkóalakú groppajával együtt. Lóhavasnak talán azért nevezik, mert legmagasabb pontjáig is lóháton lehet eljutni. Dr. Erdélyi szintén oldalt hagyta a Halyunt, abban a hiszemben, hogy a déli 2190 m és 2193 m ormok a Czarku legkiemelkedőbb pontjai (v.ö. Weigweiser D. - südung Kartenverein 1895 - 394 l.).     

     A Czarkun kibontakozó körkép legérdekesebb pontja keleten a kajla csúcsú Retyezát más 5 csúcsával, azután a Gugu felénk fordított gerince, a hófoltos Murar, Nedej, Kuszturuj, Bránul, Szakarisóra mind 2000 métert meghaladó erdős-gyepes ormokkal, délkeleten a Hideg patakot bezáró hegysorok, nyugaton a Kulm Maré, ahonnan a Czarkura felmentünk, észak felöl megint a Bisztra katlana s a Muntye Mik. A Czarku szigetként mered a környező mély völgyek közepette s ha nem fújna oly irgalmatlanul erős hideg keleti szél s nem kellene még máshová is mennünk, órákig lehetne rajta ődöngeni, havasi virá-gokat, mohokat, zuzmókat gyűjteni, az omlások köveit vizsgálgatni.  

     Kilenc órára azonban tovább tartottunk. A mi lovainkat rendbehoztuk, négy hatalmas kőszáli sas közeledett felénk a Retyezát felől. Ezek talán prédát neszeltek, p.o. 300 m magasságban kerengtek felettünk, majd nyugodtan eveztek tova a Bisztra völgy fölött.

     Most végighaladnak a Czarku fátlan, bokortalan, pázsitos, vízeres pojánáin a Korcsovavölgy felé. A térképen nagy fehér folt ez a pojána-sorozat, a valóságban köves hátak, gyöpös nyergek hullámos váltakozása, melyekből kiszáradt tófeneket hol nyirkos kurta fűvel benőtt patkós völgyeket látunk alattunk 4-500 m mélységben. Jobbkéz felől (DK) lejtős hegyoldalak húzódnak, fenyves völgyek nyilnak p.o. a Hidegpatakba szakádó Pigesku, alább a Szkeipatak völgye; sztinák merengnek a lefutó erek, csorgák mentén, szemben mindig látjuk a Gugut, Murar kegyeket, balkéz felől (É) pedig a Kályan katalmas tömegét minden fa és bokorzat nélkül. Innen nézve sajátságos zöld színben ragyog, mintha sárgazöld moszatokkal lenne bevonva, tetején juhok legelnek, vízszakadásaiban pedig nedves kövek csillognak.

     Legborzasztóbb az út a Petrile Dracilor mentén, Valóságos kőtenger az, melyen csak a hegyi ló nem fárad el. A kőlapokat és sziklatuskókat állítólag lavinák tolták lefelé, én azt hissem, diluviális korbeli jeges mozdította ki a helyükből ezeket a nagy kotuskókat, a kisebbeket pedig a lefutó csorgók. Egy óráig tartó bandu­kolás után a Kályánt a déli pólyának hátságával összekötő zigzeges nyeregre léptünk. Innen szépem látszik a Bisztrisora hegy 2007 m és a róla lefutó csermelyek egyesítője; a Sznkulec völgy, mely alább Szuku néven Pojana Mörul alatt egyesül a Bisztra völgyével.

     Majd a Krak Szajulon át a Nevöja kegy (2152 m) két katlanjába ereszkedünk. Az egyik a Jezer tavat körülfogó sziklaodú, hatalmas sziklameredélyekkel, levált sziklacölönkökkel s a Jezer tónak csöndes mozdulatlanságban zöldesen tükröző sima lapjával; a másik a borzalmas Matanja, a zergék kedves tartózkodási helye, mert fenyvekkel, kuszafával benőtt mély katlan, hol elég ennivalót és friss vizet talál a zerge.

     A Jezertavi szceneriát Horváth járásbíró úr lefényképezte. A tóból kék sisakvirágok között kiszakadó két csorgó lenn két sztina építésére adott alkalmat. Pásztorai barmot őriznek. Azt a kurta gerincű kajla szarvú, sárga foltos fajtát, mely a havasokon általános. Odébb találjuk a Szkej völgybe siető Szkej-patakot szintéa sztinával. Míg többi társaim ebédelt, a patakban megfürdött és pihent, én lemen­tem a patak mentén a Szkej-völgybe. Ez is fenyvekkel borított erdős völgy. A ledöntött fenyveket (erdei és lucfenyő) lecsúsztatják a hegyek oldaláról, azután vizén szállítják tova. Érdekes, hogy a Szkej-völgye felett egymagában búsuló tiszafát s a réten sok havasi árvácskát, sisakvirágot és kötörféléket találtam. Ezt a havasi rétet régebben talán tiszafa-berek borította.

Közli: Pálkovács István